Mottó

2014. augusztus 16., szombat

Csipkés, nem szappanos bejegyzés


Találtam a szappanozás mellett  egy másik, az elmét szintén nagyon jól kikapcsoló elfoglaltságot. Véletlenül akadtam a neten az inspiráló képekre, a kézzel  festett kavicsokra. Csak szép, sima felületű kövekre, kreatív boltban kapható fehér színű, különböző méretű dekorációs tollakra, esetleg színes krétafestékre (én ezt használtam) van szükség hozzá. 
A kis faházunk köré még régebben nagyszemű kulékavicsot szórtunk a gyomok ellen, ott keresgéltem először, és találtam is, de csak néhányat. Szereztem még hozzá a falu végi Tüzépen is párat, majd egy  nagyon kedves újdonsült ismerőssel is jót bogarásztunk a náluk púposodó kavicshalomban, aminek az eredménye már  fél vödörnyi kisebb-nagyobb színes kavics volt. (Még egyszer köszönöm!)
Megmostam, megtöröltem a kavicsokat, néhányat be is festettem a bútorfestéshez vásárolt festékekkel (bár legszebbek a maguk természetességében meghagyott kövek), majd nekiláttam a rajzolásnak. Az elsők vastagabb tollal készültek, később már a vékonyat is mertem használni. 














A minták nagy része tulajdonképpen mandala, amiknek a készítése türelemre késztet, segíti a koncentrációt, kiegyensúlyoz, megnyugtat, ellazít, de egyben energiát is ad. A kavicsfestést ajánlom mindenkinek, mert nem csak kikapcsolódásnak, feltöltődésnek jó, hanem szép dísze is lehet a lakás bármely pontjának egy (vagy akár több) ilyen kő.

2014. augusztus 11., hétfő

Rozmaringos-bazsalikomos mentaszappan


A meleg, párás időnek, a rengeteg esőnek hála a kertben nemcsak a gyomok, hanem a bazsalikom és a rozmaring is dúsan nő. Sok fogy most mindkettőből, a bruschetta indokolatlanul sok bazsalikommal (Babi néni kőlevesében lehetett ennyi répa) szinte mindennapos fogás most nálunk, feta sajttal, pirítóssal, vagy csak egy kis grillezett hús mellé köretként is. A receptet itt olvastam, köszönet érte Jucinak!
Pár napja vettem búzafű őrleményt, mert már tervben volt ez a szappan, és persze zöldnek képzeltem el. Eddigi kísérleteim az intenzívebb zöld szín elérésére nem voltak túl sikeresek, még zöld agyaggal sem, és azt gondolom, tartósan ez a szappan  sem lesz az, bár így, az öntés után egyelőre tényleg zöld :) Mint a természetes növényi színezőkkel színezett szappanok általában, ez is valószínűleg hamar ki fog fakulni, lehet, hogy megsárgul, sőt azt is el tudom képzelni, hogy a végén krémfehér lesz, mint a legelső rozmaringos szappanom, igaz, abban búzafű nem volt.










Mivel azonban soha nem volt célom túl színes és illatos szappanokat készíteni (egy natúr szappannak véleményem szerint nem is kell annak lennie), ezért most sem használtam kozmetikai pigmentet, bár azok állítólag természetes eredetű ásványi anyagokból készülnek. Hogy milyenekből, még nem jártam utána, de egyszer majd megteszem, mert érdekel, hogy ezek a pigmentek valóban csak természetes  anyagokat tartalmaznak-é. :)










Desztillált vízzel leforráztam egy nagy csokor bazsalikomot, úgy 6-8 ág rozmaringot és egy fél marék mentát. Állni hagytam egy éjszakát, majd átszűrtem, ez volt a folyadék a szappanba. A massza egy kis részébe mákot, a nagyobbik felébe szárított búzafű őrleményt kevertem, és rétegezve öntöttem. A kimaradt kétféle masszát összekeverve  kis szappanokat öntöttem, ezeket a nemrég ismertetett technikával mintáztam (köszönet a tippért Auntie Clara-nak), ahogy a fadobozban készült tömbszappan tetejét is. Van még mit csiszolni a módszeren, fogok is még próbálkozni. Bár egyszerűnek tűnik, mégsem az: nem könnyű eltalálni azt a pillanatot, amikor ideális a massza halmazállapota a dróttal történő mintázáshoz, pláne, ha ott egy egész tömb és 6-8 kicsi szappan, amiknek a tetejére egyszerre kellene mintát varázsolni :)  A tömbszappan teteje ráadásul kissé megemelkedik, és valamelyest simul rajta a minta, amikor gélesedik, de inkább a gélesedés, mint a szépség.. :)

Friss, aromás illatú szappanok lettek, hogy meddig maradnak zöldek, nem tudom, de a tapasztalataimról később majd beszámolok :)

Szappanom összetevői:
pálmaolaj, kókuszvaj, olívaolaj, shea vaj, kakaóvaj, ricinusolaj, méhviasz, extra szűz olívaolaj, bazsalikom, menta és rozmaring főzete, őrölt-szárított búzafű; rozmaring, levendula, menta és teafa illóolaj.

2014. augusztus 10., vasárnap

Fahéjas-gyömbéres-csokis kókusz szappan

A minap luffa szivacsos szappant szerettem volna készíteni, de egész luffa uborkához nehezebb hozzájutni, mint gondoltam. A luffa utáni keresgélés közben akadtam egy bio mosogatószivacsra, aminek a dörzsis része kókuszrostból készült. Hogy biztosra menjek, egy kis darabot próbaképp meg is gyújtottam belőle, szép, nagy, papírszagú lánggal égett, tényleg nem műanyag, így nem volt akadálya annak, hogy belenyomkodjam a következő szappanomba.









Ha már kókuszrost lesz benne, legyen kókusztej és kókuszreszelék is: vettem egy szép, formás kókuszdiót, nehezet, jól hallhatóan lötyögőset. A diót először megfúrtam két helyen, kicsorgattam (és megittam a finom) kókuszvizet, majd némi segédlettel (férj plusz kisflex) kettévágtam. Szép, friss, vastag húsú volt. A belét egy késsel óvatosan kifaragtam,  és  kevés gyömbérteával turmixoltam. Ez jó   ideig tartott, néha pihentetni is kellett a botmixert.










Az így kapott darabos pürét átnyomkodtam egy sűrű szövésű szitán, így körülbelül két deciliter zsíros kókusztejet sikerült kisajtolni egy fél dió beléből, és két marék kopra is szárad,  amiből finom kókuszos sütemény készül majd.



















A szappanjaim mindig tartalmaznak kókuszolajat, ami az egyik  legkedveltebb bőrápoló olaj. A szappannak szilárdságot és dús habzást biztosít, ezért a kókuszolaj a (házi) szappangyártás egyik fő alapanyaga. Mivel nagyobb arányban a szappanban száríthatja a bőrt, ezért 20%-nál nem szoktam többet használni. Most felhasználtam a kókusztejet is, és a koprából is tettem a masszába. (A kókusztej tetejére úgy egy óra állás alatt kiválik a kókusztejszín, egy kevéssel érdemes bekenni a bőrünket, bársonyosan puha lesz tőle).

A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (B1-, B3-, B5- és B6, C- és E- vitamint tartalmaz nagyobb arányban), rostban és ásványi anyagokban ( nátrium, kalcium, magnézium, szelén, foszfor és vas). A  kókusztej laktózmentes, ezért laktózérzékenyek is fogyaszthatják, pompás alapanyaga turmixoknak, szószoknak, süteményeknek, külsőleg és belsőleg is szépít, ápol, táplál.

A kókusztejes szappan alapmasszáját kettéosztottam, az egyik felébe fahéj és kevés csokoládéreszelék került, a másikba fehér agyag és a kókuszreszelék. Rétegezve öntöttem, alulra a csokoládésat egy mintás formába, felülre a kókuszreszelékes került, majd az előre felszeletelt kókuszrost dörzsit a massza tetejébe nyomogattam. Hogy a gyakorlatban hogy válik be, majd kiderül. Az illata nagyon finom, csokis-fűszeres-narancsos, azt várom, hogy az összetevőinek köszönhetően a kellemes bőrradírozó mosakodás után azonnal vissza is fogja zsírozni a bőrt, szerintem kedvenc lesz nálunk ez is :)

Szappanom összetevői: 
szappanosított pálmavaj, kókuszolaj, olívaolaj, kakóvaj, shea vaj, méhviasz, ricinusolaj, kókusztej, kókusztejszín, gyömbér főzet, frissen reszelt kókusz, őrölt fahéj, reszelt étcsokoládé, kókuszrost-dörzsi, narancs illóolaj
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...