Advent

Fodor Ákos: Advent


Kit igazán vársz:
életedben él - rég itt
van, mire megjön.

 Hogy elszaladt ez az év...úgy tűnik, mintha nemrégen pakoltuk volna el a lépcsőfeljáróról a fenyőgirlandot, az ablakpárkányokból a mécses-házikókat, a díszeket, s íme, megint lehetett a dobozok között keresgélni, újra megörülni ennek-annak..

Az adventi koszorúnk idén is csak nagy jóindulattal nevezhető koszorúnak, viszont egyszerű volt elkészíteni, mert minden volt itthon hozzá: a gyertyatartó alapba idén terméseket - diót, mogyorót, csillagánizst, szegfűszeget - szórtam, egész fahéjjal, mandarinnal és kis fenyőgallyakkal egészítettem ki, a gyertyák helyére pedig szép, illatos, pogácsaszaggatóval kiszúrt almákat tettem mécsestartó gyanánt.

"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. 

Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár".

/ Pilinszky János - Hitünk titkairól /