Csomagoljunk :)

Nagyon szép  hétvégénk volt. A szőlő már a hordóban várja, hogy finom borrá lényegüljön át, leráztuk a diót, leszedegettem a még bokrokon pirosló csili- és cseresznyepaprikát, a sárga, körte alakú koktélparadicsomot, az almatermés egy része is ládákba került. Füvet is vágtunk, nagyot nőtt az utóbbi két hétben. A bazsalikomot is megtévesztette valami, talán a kora őszi langymeleg nyár, most húzott bele igazán, lehet, hogy lesz még   néhány üveg házi-pesto-m is...?

A kert őszi nagytakarítása közben jutottam el a fél sor kukoricáig, ami még zörgős-sárgán várt sorsára. Körülbelül úgy álltam előttük, mint ahogy a boltban szoktam a joghurtos polc előtt, és kattogott az agyam....ami most egyébként a szappanok csomagolásával van tele, így nem telt sok időbe meglátni a kukoricalevelekben rejlő lehetőséget :)

Levágtam néhányat, és a száraz kukoricaszárakat faképnél hagyva siettem megvalósítani a tervemet. Próbáltam puhítgatni a leveleket, hogy körbe tudjam vele tekerni a szappant úgy, hogy ne hasadjon szét hosszában, többé-kevésbé sikerült is. A madaras pecsétem is fogott rá úgy-ahogy, de a levélen nehezen száradt.  A legnehezebb azonban a  kukorica levelére történő írás volt, a tűhegyű filctoll előkelőbbnek érezte volna, ha selyempapírt dugok az orra alá, de végül belátta, ma nem lehet velem egyezkedni :) Kicsit ákombákomosra sikerültek a betűk, a  kukoricalevélre  - írást még gyakorolnom kell...

Este fahéjas, csokis és sült-alma illatú mécsest gyújtottam, akkor  jutott az eszembe, hogy erre a csomagolásra talán illene egy viaszpecsét is, csak amolyan kezdetleges, egyszerű, és akkor talán a ragasztó sem engedné el folyton a kukoricalevelet. Kísérleteztem még szárított diólevéllel (a legfelső képen az látható), friss szőlőlevéllel is. Alakul már egy tartósabb csomagolás is, de ugye elvan a gyerek, ha játszik... :)