Ma már a negyedik gyertyát is meggyújthatjuk az adventi koszorún, nemsokára a fenyőn is égni fognak a fények. Több, mint egy hónapja írtam az utolsó bejegyzést. magam is alig akartam elhinni, repülnek a napok, a hetek, a készülődés tölti ki most leginkább az időmet.
Az adventi koszorút most szappanalapanyagokból állítottam össze.
Az idei sem igazi koszorú: a meglévő alapra, alacsony falú tálcára nagy szemű himalájai sót szórtam, a szélét pedig dióval és csipkebogyóval szórtam körbe. Került néhány szem csipkebogyó és himalájai só a gyertyák tövébe is.
A karácsonyra készült szappanok is mind megértek lassan, becsomagolva várják, hogy örömöt okozzanak valakinek...
Ezzel a tál rozmaringos-kakukkfüves és borsmentás fenyőszappannal kívánok minden kedves olvasómnak, háziszappan használónak és készítőnek
„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kicsit a csodában, nem csak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni”
/ Márai Sándor /
/ Márai Sándor /